LÉNÁRDDARÓC

HELYTÖRTÉNETI HONLAP

A honlapról

FELTÖLTÉS ALATT

 

A honlap a Bükk helység északi lábainál elterülő Lénárddaróc helytörténeti értékeit szeretné bemutatni: a múltját, történelmét, közmondásait, gazdag énekkincsét, az itt élő idős emberek emlékeit a faluról, a faluban történtekről.

A 20. század gyors technikai fejlődése a 2-3 nemzedékkel ezelőtt élők életét, életformáját történelmi messzeségbe távolította. A motorizáció, a fogyasztói társadalom, az internet világában hihetetlen és meseszerű, hogy a ma élő idős emberek gyerekkorukban petróleumlámpával világítottak, az iskolában palatáblán írtak, sok családban az egyetlen könyv a biblia volt, hogy a bányászok gyakran 10-15 kilométert gyalogoltak munkába menet, és, hogy a parasztemberek a falu határában termelték meg az élelmiszerszükségletük javát. Próbáltuk megörökíteni az eltűnő emlékeket és értékeket: nemcsak azt, hogy miként éltek az itt lakók, milyen volt a paraszti és a bányász életmód, milyen volt az oktatás, milyen szokások alakították életüket, de a régi beszédet, a ma már csak az itt lakó idősek által ismert dűlő neveket, a hagyományos ételeket, az eltűnt ünnepeket és szokásokat ? próbáltuk megörökíteni mindazt, amely régen a hétköznapi élet szerves részét jelentette, s amely az elmúlt 2-3 évtizedben gyakorlatilag nyom nélkül tűnt el.

Összegyűjtöttük az ismert mondásokat, rigmusokat, valamint a faluban énekelt több, mint 300 népdalt, melynek javát nem csak kotta, de hangzóanyag formájában is megismerhetik az honlapot látogatók. Az anyag gyűjtése az ezredforduló tájékán történt, amikor a Lénárddaróci Bárdos Asszonykórus tagjai felidézték mindazokat a dalokat, amelyeket gyermekként szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak az1940-es években, és amit még később is énekeltek a fonókban és mulatságokban.

Honlapunkon külön oldalt szenteltünk a hajdani Bárdos Lajos karnagynak, akit közvetlen szálak kötik Lénárddaróchoz, és akinek emlékét a falu idősebb lakói még ma is őrzik.

A honlap képi anyagában bemutatjuk a faluban fellelhető családi képeken keresztül a múlt század világát, a hímzés és tárgyfotókon keresztül a mindennapi élet eszközeit, amelyek ma már féltett kincsei a családoknak.

A falu története elválaszthatatlan a Bárdos családoktól. Történetüket, az 1647-ben kapott nemesi oklevelet, és a korábban elvégzett családfa kutatásokat külön pontban mutatjuk be. Itt kapott helyt a falu 18-19. századi anyakönyvi adatainak gyüjteménye.

Az elmúlt évtizedben a felgyűjtött anyagok egy részét, leginkább a népdalokat és a közmondásokat magánkiadású kiadványokban kis példányszámban megjelentettük. Ezeket a falu kultúráját megörökítő kiadványok bemutatása is helyt kapott a honlapon.

A honlap anyaga közel 20 éves gyűjtőmunka eredménye. Sokan segítettek történeteikkel, emlékeikkel, az adatközlők neveit, a történetek szereplőit megadtuk. A Lénárddarócon lakók, vagy az onnan elszármazók közül sokan ráismerhetnek szüleikre, nagyszüleikre, vagy távolabbi rokonukra.

A könyvben olvashatók érdemi részét Bárdos Deák Béla gyűjtötte fel 1990 és 2010 között, aki saját emlékeit kiegészítendő, számos riportot, több, mint 20 órányi hangfelvételt készített a falu idősebb lakosaival. Az adatközlők közül ki kell emelni Pogonyi Barnáné Bárdos Deák Gizellát, és Kalo Máriát, akik kivételes emlékezőképességének számos történetet, emléket és népdalt köszönhetünk. A közmondások gerincét Takács Gyuláné Bárdos Deák Júlia visszaemlékezései adták.

A kottákat Bárdos Deák Béla jegyezte le, azokat végső formába Bárdos Deák Péter öntötte, aki maga is részt vett az énekek, a mondák, valamint a történetek felgyűjtésében.

A honlapot Bárdos Deák Béla gyűjtései, jegyzetei és adatai felhasználásával Bárdos Deák Péter állította össze.

Budapest,
2018 decemberében


Bárdos Deák Béla                            Bárdos Deák Péter