LÉNÁRDDARÓC

HELYTÖRTÉNETI HONLAP

Dűlők

Lénárddaróc határa, határrészek, dűlők.

"Szülőföldem szép határa, meglátlak- e valahára" - Kisfaludy Károly.

Lénárddaróc határa a Bükk hegység északi lábánál terül el. Keletről Szilvásvárad és Nagyvisnyó, délről Bükkmogyorósd és Csernely, nyugatról Csokvaomány, észak felől Nekézseny területével szomszédos. Felszíne kies völgyekkel tagolt dombság, legmagasabb részei alig emelkednek 400 m fölé. Legalacsonyabb szintjén a Csernely patak folyik észak felé, a Lázbérci- víztározóba. Templomunk küszöbéhez mért tengerszint feletti magasság 268 m.

Községünk területe 800- 900 kataszteri hold - a különböző időkben leírt adatok eltérőek. Volt olyan hiedelem a köztudatban, hogy a falu határa 1000 kataszteri hold, melyet nemesi birtokként kapott Bárdos Péter 1647-ben, mert egy török vezér fejét levágta.
Történelmi tény valóban, hogy községünk lakosa, Bárdos Péter és fivérei nemességet kaptak III. Ferdinánd királytól 1647-ben. A nemesi oklevél szerint: "hűségét és szolgálatait, melyeket ő több helyen és különböző időkben tanúsított és tett, s ígéri, hogy a jövőben is tanúsítani és tenni fogja", a király nemességgel jutalmazta, de a nemeslevélben nincs szó semmilyen birtokadományozásról.

Hogy a falu határa, területe mikor, s hogyan alakult ki, mikor lett nemesi birtok, és kik voltak a mindenkori urai, azt csak nagyon foghíjasan tudjuk. Legelőször egy peres ügy kapcsán elrendelt határbejárás kapcsán jegyezték fel a XIV. századi Daróc határát. Egy 1357. évi okmány így írja le a bélapátfalvi monostor, az egri káptalan, valamint Daróc, Csokva és Omány közötti birtokvitát a kismezői birtokrésszel kapcsolatban:
"A monostor nem kis birtoka Borsodban, Lénárd- Darócz, Ómány és Csokva közt, beszögelve a Daróczi és Ományi családok, s az egri káptalan birtokai közé, mely utóbbiból a hegyes és vízárkos, bokrokkal és tövissel ellepett puszta kis mezőség úgy látszik eredetileg kiszakíttatott, ismételve többszörös peres határkérdésekre szolgáltatott okot.
Már 1357 előtt tetemes idő óta húzódott egy ilyen határkérdési per az ország bíróságai előtt, midőn a mondott évben a bél- három- kúti monostor akkori apátja István, másrészt az Őrs nemzetségből származó Daróczi nemesek, úgymint Daróczi, másképp Szőke János, Pálnak fia, András és Márk fiai, valamint Márk fia Péter és ennek fiai Bereczk és István közt azon egyesség jött létre, hogy a felek megszüntetve minden keresetet, az egri káptalan két küldöttjével és a felek részéről allandó két vagy négy nemes férfival a legközelebbi advent vasárnap után következő kedden kimennek a peres birtokrész helyszínére s maguk közt határjárást tartva, a földet megbecsülik, s a mennyire lehet a királyi mértékkel felmérik.
Mire az apátnak s a tanúkul állított nemeseknek esküt ajánlanak az általuk kimutatott birtokrészre, mely szerint fogja aztán a káptalani hiteles bizonyság a kérdéses földet a monostor birtokába bocsátani.
Ellenben, ha az apát az esküt megtagadná, a föld a Daróczi nemesek birtoka marad, mely egyességről az egri káptalan a mondott 1357. évben sz. Katalin napján hiteles okmányt adott ki a feleknek."

Még több esetben szólnak hiteles apátsági és káptalani iratok határbejárásokról és pereskedésekről ebben az időben és térségben.
Az 1383 - 88-as évek okmányaiban a ma is ismert helynevek olvashatók: Beél- Apáthfalva, vagy Apáthfalva, Szent Márthon, Sylvás- Várad, Monyorósd és minden bizonnyal birtokhatárokat jelölő nevek: Berch, Mylethpataka, Ruthakuta. És meglepő módon a latin szövegben, a korai helységnevek között felbukkan egy ma is használatos szó, mint határpont: rekettye-bokor.
A Berch - Bérc ma is ismert terület községünk és Nagyvisnyó, valamint Szilvásvárad közötti határrészen. Legmagasabb pontja: Aszaló, 406 m.

A török hódoltság ideje alatt bizonyára sok visszásság történt a birtokok határterületein, s ezek tisztázása elkezdődött a törökök kiűzése után.
Egy 1706. május 18- án felvett jegyzőkönyv szerint a Kismező, Daróc és Visnyó határterületét vizsgálták, és a tanúvallomások az alábbiakról szólnak:
"... a Koncz hegynek a tetejére állott, amely Darócnak Omány felé való végén vagyon, ..."
(a Koncz-hegy a falu fölött húzódik, legmagasabb pontja, 365 m)

"... látta a Bérc béliben a határkövet a végső nyilas széliben, rajta sokszor állott, ... sok ideig még akkor is meg vólt, amikor Egerben a török lakott ..."

"... hallotta az édes Attyától Kaló Jánostól a mely ház helyen lakott Daróczy Bárdos Benedek, Bárdos Istvány, hogy azon háznak a fele a Daróczy határon vagyon, fele pedig a Kismezein és ki megyen a határ a Koncz- hegy tetejére ..."

"... látta és tuggya a tanú a határnak a jelét és kövét a víz parton, amellyet kész megmutatni, ..."

"... emlékszik arra, egy Koncz Máté nevű ember Daróczon lakott és úgy hallotta az öreg emberektől és másoktól is, hogy Koncz Máté házának mestergerendája hasíttya a Daróczi és a Kis Mezei határt, ..."
"... a Víz völgyben a fűzfa tövében volt az a határkő ki Visnyó felé a határ úton, mely úton a csernelyiek jártanak a visnyei malomba, mely utat a Darócziak felszántották,.. "

"... emlékszik arra is, hogy a falun alól Darócznak volt egy káposztás kertyek Bárdos Mihálynak, Benedeknek és Péternek és csokvai (olvashatatlan) megdézsmálta a török úr számára 3 esztendőben, mivel innen a vízen Török uraké volt, túl a vízen a Magyar uraké a Kismezei föld, ..."

A birtokrendezések, a tagosítások az 1836. évi törvények nyomán indultak meg, de a legtöbb helyen csak a 19. század második felében végezték el, így a községek határterületei csak ezután váltak véglegessé. Ezeket határkövek, mesterséges földhányások, vagy természetes tárgyak, pl. egyedül álló fa, vízfolyás, stb. jelölték. Ezeket a községek vezetői rendszeresen ellenőrizték, pótolták, vagy megújították.

Határon belül a dűlők kialakulását, kialakítását sokféle tényező befolyásolta. Többnyire a természeti adottságok, a felszíni viszonyok szerint, pl. lapos, sík földterület, domboldal, egy völgy, stb. de történelmi, helytörténeti, vagy más események is szerepet játszottak a határrészek, a dűlők kialakulásában, elnevezésében. De kapcsolatban volt a nyomásos gazdálkodással is, mert a művelés alá kerülő földeket a fekvésük, a felszíni adottságuk alapján alakították művelési táblákra, dűlőkre.
A dűlőket dűlőutak választották el egymástól. Ezek földutak, szekérutak voltak. Ezeken át a dűlőben fekvő földek jól meg lehetett közelíteni a dűlő mindkét végéről. A birtokrendezés, tagosítás során a földterületek, a parcellák mind egyirányban húzódtak egy- egy dűlőn belül.
A dűlők fekvése, feszíni adottsága megszabta a művelés, a szántás irányát. Pl. a domboldalas dűlőkben a szántás a lejtőre merőleges irányú az erózió megakadályozása végett, s a dűlőben minden parcella művelése ezt követte.

Községünk területén is az évszázadok során alakultak ki a dűlők nevei, amelyek gyakran tükrözték a terület természeti, felszíni jellegét, történelmi, néprajzi, vallási vonatkozásait. Tipikus példája ennek a "Lapos", a "Zsidótemető", a "Kápónamege".

Községünk dűlőnevei először a Pesthy Frigyes által, 1864-ben szervezett országos felmérésben szerepelnek, Magyarország településeinek leírásánál:
Így:
"Szántó földekben:
Zarha dűllő, - neve, eredete bizonytlan,
Sulyok kereszt dűllő
Lik allya dűlő
Vár út hossza
Kápolna allya
Kakarcsó allya
Szőllő allya
Rétekben:
Falu eleje
Ragyás
A mogyorósdi melléki rét
Zarha réttye
Legelő és erdőkben: Bikk alyi erdő
Dona erdeje
Szőllő hegyekben: Dona hegy ..."


A fentiek magyarázatához:
- Sulyok kereszt dűlő: A 20. szd első felében, amikor még egyéni, kisparaszti gazdálkodás folyt, ez a dűlő nem volt ismert. Valamikor a 18. -19. században állhatott valahol kereszt a határban, s az azt állítóról kaphatta a nevét a dűlő is. Ugyan úgy, mint a Tálas- kereszt, amely a Csernely felé vezető út mellett, a falu végén állt. A Tálas család állíttatta 1906-ban. A század vége felé ezt a megrongálódott kőkeresztet lebontották.
- Lik allya dűlő: Afaluban azt a határrészt csak úgy ismerték hogy: Lyuk.
- Vár út hossz: Tulajdonképpen dűlőút Szilvásvárad felé, mint széles csapás vezetett ki a faluból, a gulya -és marhacsordák fő útvonala volt. Hogy milyen várral volt kapcsolatos a név, nem ismeretes.
- Kápolna allya: Nem szántó, hanem rét, kaszáló volt, a faluban úgy ismerték hogy "Kápómege", azaz: a kápolna megetti terület, ma a templom mögött Csernely felé elterülő vizenyős rét, kaszáló. A név helytörténeti eredetre utal, illetve, hogy a dűlőnevek mikor, s hogyan alakultak ki. Feltehető, hogy valamikor a templomunk helyén minden bizonnyal kápolna állt. A mostani templom 1848-52 között épült, az elődje a 18. század második felében. Előtte, a török uralom utáni időben, vagy a török uralom alatt, vagy még az előtt, a 15.- 16. században állhatott itt kápolna és annak emlékét őrzi ez a dűlő, a "Kápónamege".
- Kakarcsó allya: A Kakarcsó- hegy allati terült a Csernely felé vezető út mellett.
- Szőllő allya: Szántóterületként nem ismert, csak mint gyümölcsös és kaszáló, az Alsó- és Felső Szőlő altti terület.
- Bik alyi erdő és Dona erdeje: Valamikor a Dónán és Bükk alatt (Bikkalyja) nagy erdők lehettek, a 20. század első felében erre már csak néhány hatalmas tölgy- és bükkfa emlékeztetett.

További dűlők voltak:
- Faleleje: A falu alatt fekvő dűlő, - alsó és felső, -lapos terület, szántó.
- Nyesés oldal: Cikkelyes, Külső-Nyesés, Belső-Nyesés,
- Nagyoldal,
- Kristály,
- Dónarét,
Ezek mind művelt területek voltak.

A nevek eredetét nem mindig tudjuk megfejteni. Például a "Kristály". De a Nyesés talán arra utal, hogy a török időkben a régebbi művelt területek beerdősültek, később aztán kiirtották az erdőket, művelés alá fogták ezeket a területeket. Úgy is mondták a gazdálkodó falubeliek, hogy ezek irtásos földek.

Továbbá: Völgy-dűlők, a Boglyas-dűlő, Bikklaja. A "Bossófőd" Borsóföld belső- és külső dűlő. A név talán a nyomásos gazdálkodásra, vagy a földközösségi művelésre utal.
A Bikkalja jobbára legelőterület volt, bő- és jó vizű forrással, kúttal, a csordáknak egyik itató- és delelő helye volt. A név a Bükk-hegységgel való kapcsolatra is utal, és a közelben van egy kis táj amelynek a neve Kisbik. (Győrffy György szerint a Bükk hegység ősi neve Bik volt). A Bikkalja egyik meredek oldala a Csikorgó. A másik oldalon egy mélyen bevágódó völgy, völgytorok a "Kisdaróc-güdre".

A Várúthosza másik oldalán a Szőlők felé terült el a Dóna, legelő és erdős terület. Bővizű forrás táplálta a Dóna-kutat. Ez másik itató helye volt a csordának, gulyának. A Dóna laposa meg delelőhely volt. De itt tartották a daróciak a tavaszi és nyári időben a nevezetes bálokat, táncmulatságokat.
Ennek előtte, ezen az oldalon volt a Bosnyák-kút: kis táj, forrás is volt itt. A név eredete ismeretlen, talán a török időkre vezethető vissza?

A falu határában több helyen is a mélyen bevágódó vízmosásokat "güdröknek" nevezték, nevezik ma is. Régi tulajdonosára utaló a Tebe rétje.
A kismezei papi birtok része volt a Baráthossza, a Nyesés dűlővel határos. Az emlékezet úgy tartja, hogy ott valamikor megöltek egy barátot, onnét az elnevezés.

A falu felett emelkedik nyugat felől a Lyikó, vagy Likó. Még az egyik népdalunkban is benne van, ha nem is a nevén: "Ha kimegyek a daróci tetőre, onnan nézek a falu közepébe... " Ez csakis a Likó lehet. Ez a domb folytatása a felső Kővágó, aztán a régi Tálas- porta feletti Kőfejtőnek, mind mésztufa dombok, anyaga könnyen faragató, jó építőanyag. A faluban sok háznál a szolonkai kemény mészkő alapra húzták fel ebből a mésztufából a falat. A Likó oldalában is könnyen lehetett pincéket kivájni. Két sor van egymás felett, valószínűleg még a 19. század második felében, vagy a 20. század elejéről.

A Likó felett terül el a Mocsáros tető. A név arra utal, hogy alul mocsaras, vizenyős területek volta, például a Nemecke-völgy. De az már csokvai terület volt. A Mocsáros tetőn volt kezdetben, az 1930-as évek végéig a falu futball pályája.

Tovább ezen a részen a Nyíries, de az már csokvai, vagy ományi bírtok volt. Erdős terület, talán meghatározó volt benne a nyírfa.

A falu közepén a Köz-ből nyíló völgytorok - "güdör" elején is pincesor volt. Fölötte jobbra a Galambos oldal, balra fönt a Zsidótemető, megművelt szántóterület. A névadó a dűlő elején, a falu fölött lévő zsidó temető. Gazdátlan, gondozatlan. Falunkban a 19. század elejétől kimutatottan élt egy vagy két zsidó család, egészen 1944 őszéig, amikor elhurcolták az akkor itt élőket, s mind elpusztultak.

Tovább nyugat felé a Kakarcsó-hegy, legmagasabb pontja a Konc-hegy. De már ez is csernelyi határrész, az oldalában lévő régi nagy Kőfejtővel.

Vannak a község határának olyan részei, nem dűlők, csak mintegy ismert, nevezetes pontok. Ilyen például a Kőporos, aztán a Mocsolyás. A Kápónamege vizenyős, nedves részén voltak a kenderáztató "mocsolyák". A gazdák a rétjükön ástak egy 2x2 méter nagyságú gödröt 1- 1.5 méter mélyen, abban feljött a talajvíz, a kinyőtt kendert abban áztatták, előkészítve a további feldolgozását.

Nem dűlő a Várúthossza, hanem csak egy földút, csapás. Ennek elején volt a Bőrhíd, vagyis "bürü-híd", a Völgy felől jövő kis patakon (a bürü: kis híd, palló). A bürü-híd a magyar költészetben Kisfaludy Sándor egyik versében , "A boldog szerelem"-ben így olvasható:
" ...S hogy a bürün általszállánk
A folyamnak mentében"

A Dóna- kút, a Bikkalja- kút. A Dobogó-mélyút: amelyet évszázadokon át az ott Szilvás felé átjáró szekerek vágtak be a mésztufába - mind ismert és fontos pontjai voltak a határnak.

A 20. század második felében megváltozott a gazdálkodás és a tulajdonviszonyok is: a kisparaszti gazdálkodást a termelőszövetkezeti gazdálkodás váltotta fel. A dűlők még megmaradtak, esetleg összeszántották őket. De még ismerték, használták, járták a határt, a dűlőket.

A rendszerváltozás után a termelőszövetkezeti gazdálkodás megszűnt, de a régi tulajdonviszonyok már nem álltak vissza. Voltak, akik éltek a kárpótlási jegyek lehetőségével, de a többség nem és már nem is volt meg az a munkaerő, amelyik a régi gazdálkodást folytatni tudta volna. A dűlőket, a dűlők neveit jobbára már csak az idősebbek ismerik.

A kis képre kattintva megtekinthetik térképen a dűlőket.