LÉNÁRDDARÓC

HELYTÖRTÉNETI HONLAP

A palóc beszéd

FELTÖLTÉS ALATT

 

 

Egy 1864-ben készült feljegyzésben a falunkról az olvasható, hogy a lakosság anyanyelve magyar, palóc jegyekkel. Lénárddaróc a keleti-palócsághoz tartozik, nyelvjárása sokban különbözött a szomszédos vidék lakosságáétól. Már Vörösmarty Mihály is értekezett az itt hallható sajátos dialektusról 1837-ben, miszerint : " ... az aw-t ó-nak, az eü-t o-nek mondja ki..." Ez a felismerhető nyelvjárásbeli különbséget emelte ki a borsodbótai tanító a II. világháború előtti feljegyzésében, miszerint Csernelytől Upponyig azonos a tájszólásuk az ott élők. Ez a sajátos nyelvjárás, tájszólás szinte a napjainkig fennmaradt az idős, őshonos lakosok között.

A lénárddaróci emberek beszédében jellemző volt a la szócska, amelyt leginkább az itt, az ott szóhoz kapcsoltak. Pl.: itt la, ott la, itt van la, ott van la, stb., vagy kérdésnél: miella = mi ez? - de igy is mondták: miemmáella? = mi ez már, la?

A másik jellemző volt a zárt "e" használata. Pl.: mëgëttem . Ebben a szóban az első két "e" zárt, a harmadik "e" nyilt hangzású. Vagy: fëlmënëk a padra - mindhárom "e" zárt hangzású. Vagy: elmënëk vízé. Az első "e" nyilt, a másik kettő zárt.

Ugyanígy jellemezte a beszédet az a és á magánhangzók kiejtése. Az "a" mindig nyitott, az á zárt hangzású, ajakkerekítéssel Pl.: Mariska - mindkét a nyilt hangzású. Vagy: elmondom magának - az "a" hangok nyiltak, az "á" zártan hangzik. Vagy: aratás, ugyan így, stb.

Némely szavak kiejtése, pl. jó = jaó, ló = laó , vagy : galló helyett gallaó. A galló a hinta volt.

Voltak olyan szavak, amelyeket magánhangzó, vagy mássalhangzó változtatással, felcseréléssel, vagy elhagyással másképpen mondtak. Pl.: pitar a pitvar helyett, aztán: komra = kamra, fige =füge, filed =füled (meghúzom a filed), góré = kóró, csanál = csalán, sitét = sötét, idvezlégy = üdvözlégy, boncom = combom, gyüker = gyökér, zsétár = sajtár, bikk = bükk, pacsit = patics (paticsfal), pad = padlás (felmenek a padre), híves =hűvös ("mint a szép híves patakra..." - Balassi), danol = dalol, bercencei = besztercei (szilva), pozderva = pozdorja, gigája = gégéje, iborka = uborka, dűllő = dűlő, borozda = barázda, válló = vályú, güdör = gödör, veder = vödör, cserba = csorba, tyűkör = tükör, térgyel = térdel, tyik = ti vagy tík, főd = föld, kossó = korsó , bossó = borsó, talló = tarló, idi = ide, menek = megyek (vízé mégy-e? - azé menek), puhár = pohár, buróka = boróka, stb.

Aztán voltak olyan kifejezések, szavak, amelyek vagy teljesen kimentek a mindennpi beszédből, vagy alig használatosak. Például:
lugzó = fa dézsa (ezt is ritkán használják) ruhák lúgos mosására (fahamuval) használták,
rátó = kerámia (agyag) fazék étel tárolására,
serpenyő = lábas,
galló = hinta,
bellőke = négy bot végére kötött kendő, abrosz, abba tették a kisbabát, ha a mezőre kivitték, abrosz = vászonból készített négyszögletes terítő, asztalra,
szátyva = szövőszék,
szuka = vászonból varrt ingujj-féle, aratáskor a marékszedőnek védte a karját,
nyoszolya = ágy, nyoszolyójány = a menyasszonyt kisérő lány(ok),
hátyi = vesszőből font, háton hordott kosár féle,
hendergő = hengerlő, amivel a bevetett földet lenyomatták,
tövisborona = általában tüskés vesszőből (vadszilva) font, összekötött, a bevetett föld elsimítására,
vasborona = vasból készült, hegyes fogazatú, a szántás szétlazítására,
dikó = deszkából ácsolt fekvőhely, az ágy alá lehetett tolni,
gezű = sovány,
fejel = párna, vánkos,
rocska = vödör (veder),
hamvas = négyszögletű vászon lepedő, fű, takarmány, stb. hordására, háton,
garát = természetes, élő sövénykerítés,
furik = deszkából készített talicska,
zsaku = papírzacskó,
bengéz = keresgél, böngész (pl. szüret után az otthagyott fürtöket),
firhang = függöny,
mocsolya = kender áztató,
baszárka = báránybőrből készített bekecs,
kutúnyi = keverni (pl. a gancát),
ganca = kukoricalisztből, vagy főtt krumpliból és lisztből készített étel,
kompér = krumpli,
begyerő = nudli,
haluska = galuska,
bercencei szilva = besztercei,
csena = ló, csikó (becéző),
girind = görény,

duggat = töm, pl. a libát,
guriga = karika,
komendál = leányokat, vagy özvegyasszonyokat ajánlanak feleségül,
óbégat = kiabál,
szekiroz = szóval bánt,
kipenderit = kitaszit, kilök,
koncsorog = csavarog,
kapacs = kemény szárú fű, kóró lekaszált töve, torsa,
perje = tarack,
hombár =deszkából ácsolt nagy láda, szemes gabonafélék tárolására,
ganaj = trágya,
évődik= , tépelődik, gondolkodik,
koslat = férfi nő után mászkál,
perlekedés = vitatkozás,
szúszék= gabna, vagy liszt tárolására készült nagy (fa) láda,
virgács= fa ágakból vessző, a Mikulás hozza,
poszrik= a szülő anyához, újszülötthöz visznek ételt (komaasszony, vagy kozeli rokon)

A mindennapi beszédben - főleg az idősebek - használtak idegen, főleg német szavakat. Például: früstök = reggeli, strimpfli = harisnya, húzentrág = nadrágtartó, spórol= megtakarít, takarékoskodik, anzung = ruha, öltöny (férfi), pruszlik = elől fűzött, testhez simuló mellény (női), ordung = rend, rendezés, stafírung = kelengye, sparhét = tűzhely, curikk = visza, hátra, stb.

Amikor a futball nálunk is elterjedt a 30- as évek végén, akkor még az angol szavakat használtuk: center = középpályás, half = hátvéd, bekk = védő, kornel = szöglet(rúgás), tacs = oldal(dobá), henc = a labda kézzel érintése.

Ha találkoztak a faluban:
Vízé mégy-e? - Azé menek.
Vízé vótal-e? - Azé vótam.
A falu utcája nagyon enyhén lejtős volt. Így szóltak:
Felfele vót-e? - Arra vótam.
Lefele megy-e? - Arra menek.
Vagy a kapuban állóhoz így szóltak:
Kiállott-e? - Kiállottam.
Beszélgetnek-e? - Beszélgetőnk.
Így köszöntek: Adjon isten jó reggelt / jó napot / jó estét.
Ha a határban dolgozók mellett mentek el, a köszönés után mondták: -Isten áldja meg a munkájokot.  A válasz rá: - A magokét is.  Vagy: - Áldja meg az isten. 

Ha házhoz ment valaki hellyel kínálták:  - Üjjék le, ne vigye el az álmónkot. 
Ha este elköszöntek, mondták: - Nyugodalmas jóéccakát. 
Újév napján, ha férfiember volt az első látogató, arra azt mondták: - Bikabornyút ellik majd a tehen. 

Amikor megszületett az első gyermek, felkértek valakit keresztszülőnek. Általában a jó leány-vagy legénypajtást - így mondták akkor. A csecsemőt a keresztanya vitte el a templomba, megkeresztelni. Ettől kezdve magázták egymást, így szólítva: komámasszony, komámuram. Ehhez kapcsolódik a poszrik: azt jelentette, hogy a gyermekágyat viselő anyának, aki a szülés után néhány napig feküdt, ételt vittek, hogy minél előbb megerősödjön. Ez volt aposzrik. A keresztkomaság aztán kölcsönös volt, minden születő gyermeknél.

A beszéd hangsúlya is jellemző volt egy-egy közösségre. Például: a csokvai, ományi beszéd erősen eltért - a hangsúly, a mássalhangzók ejtése - a darócitól, vagy a csernelyitől. Úgy mondták, hogy a beszédjéről meg lehetett tudni, hogy ki hová valósi.

Még szavak régi kiejtéssel:
meghántom = az almát, meghámozza,
pukkan= durran, pl.amikor a felfút papírzacskóra ráütöttek (kipukkant),
zsaku = papírzacskó,
aszongya = azt mondja,
mennyőnk = menjünk,
possadt = megromlott,
sarnyú = sarjú,
nekőnk = nekünk,
tyík = ti, tík,
csuda = csoda,
adsza = add ide,
sitét = sötét,
tróbálta = próbálta,
hányi, hálnyi (jár) = hálni,
szúszék = gabonafélék tárolására, deszkából ácsolt nagy láda,
hombár = mint a szúszék,
ferslók = nagy láda, deszkából, az istállóban, takarmány tárolására, vagy keverésére,
rocska = veder, vödör,
lagzi = lakodalom,
meghível = kihűl (az étel)
kalincs = kilincs

cire-cire, kucu-kucu

biz: bizony, bizigaza: bizony igaz, bijony: bizony. ---A bizony "elődje" a Halotti beszéd-ben az "isa". (Látjátok feleim, mik vagyunk, isa por és homu vogy muc = bizony por és hamu vagyunk.)
gyönnyi, mennyi = gyönni, menni, komra = kamra, gerebeny, gerebenyezik = kendert tisztít(fésül) a gerebenen,
fejel = párna,
dikó = az ágy alá betolható fekvőhely,
lugzó = ruhák erős tisztítására szolgáló nagy dézsa,
zsétár = sajtár, fejőedény,
sinkózás = csúszkálás ajégen,
dugás = a patak elzárása, felduzzasztása (pl. fürdésre),
sútogálás = egy vessző végére szúrt agyaggolyó eldobása,
putyókázás, kapózás, bigézés = gyermekjátékok,
kapacs = otthoni használat szerint jelenti a tarlón, vagy réten a kaszálás után maradt éles tors,
másik anya = az édesanya nőtestvére (Malonyai szerint a palócoknál: öreg anya
morvány = nagy, széles fonott kalács,
gyüker = gyökér,
tyűkör = tükör,
térgye = térde,

a nyílt e- hangot ejtik, pl.: tehen, level, levelet,
magánhangzó együtt ejtése más magánhangzóval, pl.: jaó = jó, laó = ló, vaót = volt,
a d- helyett: gy, pl.: térgye = térde, gyió = dió, gyiákok = diákok,
a t-helyett: ty, pl.: tyík = tik, Katyi = Kati,
az ó ú-val való helyettesítése, pl.: puhár a pohárhelyett, buróka = boróka, bukor = bokor, csudálatos = csodálatos, ---Zrínyi Miklós, a költő, a Szigati veszedelem végén így ír: "Míg élek harcolok az ottoman haddal, Vígan buríttatom hazám hamujával"

"A Halotti beszéd-et a palóc nyelv ismeretével lehet a maga teljességében megérteni." (Malonyai)
"A palócság nyelvében a régi kódexek nyelve elevenedik meg". (Malonyai)

bickel = bólogat, bókol (alvás közben),
pallag = parlag,
tennap = tegnap (két magánhangzó közt két mássalhangzó van, a második mássalhangzó megkettőződik)
kovácsho = kovácshoz (megy),
magátó= magától,
ingen= ingyen (adták),

a nyi- képzővel:
annyi = adni,
dolgoznyi = dolgozni,
panaszkonnyi = panaszkodni,
csinányi = csinálni,
mennyi= menni,

Kaloéknyi= Kaloéknál (voltam),
Hova megy? = Kaloékho (Kaloékhoz)

az első ö- ü-re változik, pl.:
kölyök = külyöök,
gödör = güdör,
kódús = koldús,
gunya = a levágott kukoricaszár,
gúnya = felső ruha,
bikk = bükk (a hegy, vagy a fa),
ingesztel = ingerel, valaki ellen uszít, ne ingesztejj!
bőrhíd (volt ilyen a határban a völgy-patak felett)= bürü, bürühíd (szerepel Kisfaludy Sándor: A boldog szerelem-ben),
guzsi = fog (hadd nézzem a guzsidat, mondták a kisgyereknek, amikor a foga jött),
hives = hűvös (Balassinál: "Mint a szép híves patakra..."),

kamó = kampósbot, széna,v. szalma húzásra (kazalból) használták. Volt, hogy vasból volt avége, vagy fából faragták. Volt, ahol gamó- nak mondták.
rimánkodik = könyörög,
bakafántos= ,
kukorica pattogtatás = pattogatás (tavasszal, rostán, szabad tűz fölött),

ruhafélék:
viganó = egybeszabott női ruha,
rékli = női felső ruha,
surc = kötény-féle, maguk elé kötötték,
lajbi = mint a mellény,
ingváll = nyakba mellévarrott ujjú rövid női ing,
gang = , garádics =, ambitus = , págyimentomos / a szoba/ = ,

amikor az u-helyett ó-t mondtak, pl.: imádkozzónk, dolgozzónk, táncojjónk,

ház = gyakran a szobára mondták, pl.: elsőház = az utcára néző szoba, de volt hátsó ház is (a pitvartól balra volt az első szoba, a jobbra eső szoba volt a hátsó ház).

haluska = galuska, begyerő = gyúrt tészta, nudli, csík = metélt tészta, laska = gyúrt krumplis tészta, palacsinta formára nyújtva, a sparhelton sütve, iborka = uborka, kompér = krumpli, burgonya, borozda = barázda,

gígája = gégéje, szeker= nyilt e-vel: szekér, sifony = szekrény (ruhás), komót, komód = nagy fiókos szekrény, kredenc = konyhaszekrény, stelázsi = nyitott polcos szekrény, edényeknek, früstök = reggeli, strimpfli = harisnya, fuszekli = zokni, hendergő = hengerlő, a bevetett földet nyomatták le vele, hogy sima legyen a föld aratáskor, ferslók = nagy láda-féle a takarmány tárolására,vagy keverésére, zsaku = papírzacskó,

Beszélgetés közben ha valaki közbeszólt, azt mondta a másiknak: szavad ne felejtsd.

gyomonnyi = gyónni,
gyere má ennyi,

az ü helyett ő használata, pl.: főzzőnk, mennyőnk, fizessőnk,
az u helyett ó használata, pl.: dolgozzónk, imádkozzónk, olvassónk,
bolygatnyi, forgatnyi = a lekaszált szénát, vagy sarjút megforgatni, hogy jobban száradjon, takarnyi = a megszáradt szénát összegyüjteni, petrencékbe, majd boglyákba rakása, petrence = kisebb boglya, boglya= több petrence összerakása, petrencés rudak= amikkel a petrencéket összehordták,

tudod-e, látod-e = zárt e-vel,

komagyüjtő = fiú kisgyermeknél szokták mondani: "mingyá ellopom a komagyűtődöt" - és a kisfiú lába közé nyúlnak (komacsinálódat).
gunya = a levágott kukoricaszár,
szín, kocsiszín= szekérnek,vagy más mezőgazdasági eszköznek, csűr = nyitott, fa- vagy kőlábakon álló tetős építmény takarmány tárolására (télire), vagy pajta
nyoszolya = ágy, dunna = dunyha, fejel = párna, a dunna, vagy fejel haja = a felső huzatja, tekenő = teknő, pisla= mécses, pad=a padlásra is mondják

kossó = korsó, bossó = borsó, stb.

íz = átokszóként is használták: "az íz egyen meg", de másképp is, pl.: "két ízben is beszéltem vele" = kétszer is (finnugor eredetű szó),
u.így a "vesbe" is, pl.: "két vesbe is" = kétszer is / csináltam,

Főleg gyermekeknek mondták, ha valahova elmentek, rokonokhoz és kínálták kaláccsal, süteménnyel és azt mondták: "Egyél csak, nagyon fínom, mert kakastejjel sütötte Juli nénéd",
Ha valami rosszat csinált a gyermek, viccesen azt mondták neki: "mindjárt hátra kötöm a sarkad!"

a föld, a talaj: semlyékes = vizenyős, ortásos, ortvány talaj = irtásos, suhorgyi = agyagos, kötött,
sinkózás = csúszkálás a jégen, szánka = szánkó, pendely =kisgyermek ingszerű ruhája,
mellyesztés = szárnyasokról (pl. liba) a tollak kitépése, duggatás = liba tömése kukoricával, hizlalásra,
bojnyík = zsivány, útonálló, csavargó, bakafántos = mindenben hibát kereső, akadékoskodó,
gang = nyitott folyosó (német), garádics = grádics = lépcsős feljáró, ámbitus= oszlopos tornác, págyimentomos (szoba) = padlós szoba, garát, garád = földből és sövényből álló kerítés,

rátó = széles szájú, ételes kerámia (cserép) edény, resta = rosta, véka = szemes anyag (termény) mérésére, űrmérete 25-30 liter (ilyen űrtartalmú faedény. A XX. században már a földek mértékére is használták, pl.: két vékás föld, két véka búzával bevetett fold), szakajtó= sütéskor kenyértészta lelesztésére használt, gyékényből font "edény",
vigéc = (német) kereskedelmi utazó, kupciher = betyár, andungja = kedve, ordenáré = rendetlen,
gyámoltalan = védtelen, pártfogó nélküli, incselkedik = ellenkezik (játékosan),
tépelődik, emészti magát = töpreng, gondolkodik,
bakszán, bakszánkó = kétágú vesszőből, gyrmekjáték,
fingó = fúzfaágból készített síp, gyövesztés = amikor tavasszal magindul a nedvkeringés a fűzfában és a lemetszett ágról a héj könnyen lahúzható. Készítettünk dudát is a fűzfaág spirálisan lefejtett héjából,

sifli = kézzel szaggatott tészta (levesbe),
megcsappant = feltűnően megfogyatkozott,
mángorol = a mángorlóval kimosott, megszáradt ruhát kisimít, puhít,
patália = veszekedés,
bitang= csavargó, semmirekelő,
sámli = támla nélküli kis szék, hokedli = támla nélküli konyhaszék,
folyóka, folyandár = az egyik legelterjedtebb gyomnövény
toklyó = az 1-2éves juh,
felkarút = pl. ha a libát fejbe ütötték (fejbekólintották),

írmagja se maradt = semmi se maradt belőle,
szer = a közös származású embercsoport (nagycsalád, nemzetség, had) településhelye
összetartozó házcsoport, pl. Pusztaszer,
a szer - képzővel, pl. főnévképző: illatszer, gyógyszer, ékszer, stb.,

kovászfa, keresztfa = kenyérdütésnél használták,
macher= (német)
perlekedés = vitatkozás, tépelődik = gondolkodik,
bojnyík = betyár, útonálló, prézsmitál = beszél / skat /,
seftel = üzletel, bele bojtorkodik = bele keveredik, pemzli = ecset,
nyikhaj =senkiházi, felelőtlen /cigány szó /
findzsa = (török) bögre, -- így mondták: begre (az első e zárt)
nyist = a szövésnél haznált
girind = görény

rakodó = voltak közös rakodó helyek, amikor a falun szélén egy helyen csépelték el többek termését, ott kazlaszták a szalmát és aztán onnét horták haza.
pózna = hosszú rúd, suhér = vessző,
lebzsel = dolgtalanul tölti az idejét, szekíroz = bosszant, zaklat, egrecé/í/roz = v-mit gyakoroltat, csináltat, csombék = csomó, bog (a fonálon), agyusztál = megjavít,
felhergel/i/ magát = idegesíti magát, pucér = meztelen,
firhanf = függöny,
abajgat = noszogat, piszkál,
pikkel (rám) = ellenszenvét érezteti, /kirúg rám/,
pakli= csomag, porció= adag,