LÉNÁRDDARÓC

HELYTÖRTÉNETI HONLAP

Babtisták

A lénárddaróci baptista vallásfelekezet története
A lénárddaróci baptista gyülekezet történetét Szabó Géza írta le, illetve kezdte el a feljegyzést 1946-ban.


1928-ban a somsályi bányában dolgozó lénárddaróci bányászok kapcsolatba kerültek baptista hitfelekezetű emberekkel, arlói bányászokkal. Tőlük hallottak először erről a hitfelekezetről.

Idős Bárdos Dorkó József meghívta ezeket a baptista embereket, akik 1928 márciusában el is jöttek és Bárdos Dorkó József házánál ismertették az új vallást.
A kapcsolat ettől kezdve folytatódott, jónéhányan szimpatizáltak az új felekezettel, eljártak Arlóba, Bekölcére, Sajóvárkonyba, Bükkzsércre. Itthon aztán tovább adták a látottakat, hallottakat. Így szélesedett az érdeklődők száma, főleg a szegényebb földműves és bányász emberek, családok körében.
A találkozók nagyon családiasak voltak, megvendégelték őket. A vallási élet az imaházban, az éneklés, az igehirdetés mind újszerű volt, eltérő a megszokott katolikus szertartásoktól. Részt vettek kereszteléseken, ami szintén újszerű volt, a bemerítéssel történő keresztelés felnőtt emberekkel.

Ezek a kezdeti kapcsolatok, látogatások később el-elmaradoztak, az érdeklődés is lanyhult. Majd aztán a harmincas évek elején, 1932- ben vették fel újból a kapcsolatot a daróciakkal. Most már ifj. Bárdos Dorkó József házánál kezdődtek a heti rendszeres összejövetelek. Különösen az asszonyok között volt nagyobb az érdeklődés az "új hit" iránt.
Igen aktív tevékenység kezdődött. Jöttek a megismert gyülekezetekből, a daróciak mentek a környező községekbe (Bekölce, Noszvaj, Arló, Bükkzsérc).

1933-ban volt az első bemerítkezés, keresztelő a daróciak részéről, Bekölcén. 9 fő, 7 nő és 2 férfi.
1933. augusztus 13-án a lénárddaróci gyülekezet mint hitközség megalakult. Ekkor kezdődtek meg a támadások a gyülekezet ellen. Ellentétek támadtak a családokban is, férj és feleség között. Voltak borányos veszekedések, civakodások.
A katolikusok részéről igen erős elitélés folyt kezdettől fogva. A pap is ilyen értelemben prédikált mindig. Még missziós pap is jött a faluba, hogy visszatérítse az eltévelyedetteket.

1934-ben 10 fős volt a gyülekezet. A gyülekezet imaháza Szabó József házánaál volt, ( egy szoba külön bejárata lett, a lakástól elválasztva ) - ezt rendezték be lócákkal, székekkel. 1934. augusztus 5-én avatták fel. Sok helyről jöttek ekkor hozzájuk, még zenekarral is.
1934. augusztus 19-én az istentiszteleten megjelent 2 csendőr, a bíró, a törvénybíró, mindenki nevét felírták és szétoszlatták a gyülekezetet. A gyülekezet vezetői ez ellen írásban tiltakoztak a belügyminiszernél. Ennek hatására aztán felodották a gyülekezési tiltást, megtarthatták az összejöveteleket, istentiszteleteket.

Fejlődött, erősödött a gyülekezet. Harmóniumot vettek 380 pengőért. Ez igen nagy erőfeszítésbe került a kis gyülekezetnek. A harmóniumon a tanulást Szabó Géza és Szabó József kezdte meg. Létszámban is növekedtek.

1935. A gyülekezetben meghalt Szabó Józsefék kisleánya, Évike. A község előljárósága nem egedte meg, hogy a katolikus temetőbe kereszteletlen gyermeket temessenek el. Bárdos Deák Ágoston felajánlotta egy darab földjét ? a temetővel szemben ? és a fószolgabíró engedélyével, de a falu előljárósága ellenében, oda temették el a kisgyermeket 1935. március 27- én.

Újabb keresztelések voltak Noszvajon, így a gyülekezet már elérte a 22 főt.
1936-ban megszervezték az énekkart, 14 fővel. A karvezető Szabó Géza lett. A gyülekezet létszáma már 28 fő volt.

Újabb botrányos eset történt 1936 őszén. Meghalt a gyülekezet egy tagja, Pálinkás Józsefné, Bárdos Dorkó Erzsébet. A község vezetői a falu határában a Dögkert mellett jelölték ki a baptistáknak a temetkezési helyet. Ezt nem fogadták el és oda ástak sírt, ahová az első halottat temették és Pálinkás Józsefnét is oda temették. Mire a szertartással végeztek - éppen leengedték a halottat a sírba - megjelent két csendőr és felszólították a hívőket, hogy a község vezetői által kijelölt helyre vigyék a halottat. A felszólításnak nem tettek eleget a hívők, ott hagyták a halottat és hazamentek. Az egyik csendőr ott maradt a halott mellett, a másik pedig összeszedett embereket a faluban, akik kénytelenek voltak engedelmeskedni és kivitték a halottat a kijelölt helyre. Ott aztán egy kb. 80 cm mélyre ásott gödörbe letették - már lámpa világnál, este 9 és 10 óra között.
A gyülekezet vezetői másnap Ózdon a járási főszolgabírónál és a tisztiorvosnál tettek panaszt az esetről, s hogy ha nem intézkednek, az ügyet a minisztériumba viszik tovább. Harmadnap aztán kijött a tisztiorvos, a halottat ismét kiszedték a földből és ismét eltemették a baptista temetőbe. Nevezetes eset: egy halott, akit háromszor temettek el!

Még a későbbiekben is tovább folyt a baptisták üldözése, kigúnyolása, még az iskolában is a gyerekeken keresztül (büntetés, megaláztatás). De a gyülekezeten belül is jelentkeztek, gondok, problémák, ellentétek. Talán a nagyon elmélyült bibliaolvalás, vagy a bibliamagyarázatok túlzott átélése (prófétálás) vezettek oda, hogy az egyik asszony azt állította: neki látomásai vannak, az Úr beszél vele és neki azt közölni kell a gyülekezettel. Sokan hittek özv. Kovács ... nének, akinek szinte minden gyülekezeti órára volt mondanivalója, amit az Úr üzent. A betetézése az volt, hogy már az Úr eljövetelét hirdették és várták. 1938. július 16-án a falu utcáját járva végig, egész esete, még éjfél után is, várták a jelet és hangos szóval hirdették, hogy "térjetek meg!" Ekkor Kovácsné eszméletlen állapotba került és orvoshoz kellett vinni. Sokan ezt nem bírták elviselni, elmaradoztak az összejövetelekről, többen ki is léptek a gyülekezetből.
Ez a helyzet, a békétlenség és csüggedés 3 évig tartott. Ekkor úgy döntött a gyülekezet, hogy kizárták őket az összejövetelekről, az imaházból is. A többiek szégyenkezve belátták és megbánták tévelygésüket.

1938. okt. 22- én volt az első baptista esküvő, a két ifjú pár: Szabó Géza és Bárdos Deák Piroska és ifj. Szabó Béla és Kovács Róza.
További keresztelések voltak Bükkzsércen és Noszvajon.
Szabó Béla kerékgyártónak meghalt két kislánya, 1938-ban és 1941-ben.
A háború kezdetén több baptista férfit behívtak katonának.
1942. január 6-án 18 éves korában meghalt Rózsahegyi Béla.
1942-ben telket vett a gyülekezet imaház építéséhez. Szabó József háza már szűknek bizonyult. Tíz évig működött itt a gyülekezet. 2800 pengőért megvették id. Bárdos Deák József házát a Csomós udvarban. Az év novemberében átköltöztek a megvett házba és ott tartották az istentiszteleteket.

1943. keresztelő medencét építettek Bárdos Deák Ágoston kertjében. Június 13- án, pünkösdkor 7 főt már itt merítettek be. Ez volt az első helyi bemerítkezés a gyülekezet életében. Az énekkar olyan szépen dolgozott és fejlődött, hogy már ők is misszióztak távolabbi falvakban: Bekölce, Királd, Dédes, stb. Még ez évben megalakult 12 fővel a pengetős (mandolin) zenekar is.
1944. Bővül az imaház, egy közfal kivételével, amely így már 100 fő befogadására is alkalmas volt.
1944 őszén sok férfit behívtak katonának. A háború, a front átvonulása a falun december 20-án történt. Az átvonuló román csapatok az imaházat feldúlták, több dolgot elvittek.
1945-ben a háborúban, vagy fogságban lévő férfiak java résza hazatért.

A felszabadulás után fokozódik a gyülekezet aktivitása. Érezhető, hogy olyan változások történnek, amelyek munkájukat, működésüket már nem akadályozzák. (Szabad itt megjegyezni: személyes emlékem : Piroska nene a szomszédunkban - édesapa testvére - mondta akkoriban: "Nekünk a felszabadulás hozta meg a szabadságot.")
A gyülekezet vezetőjévé Szabó Béla kerékgyártó mestert választják meg, aki a gyülekezet helybéli előljárója. Tovább erősödik a gyülekezet új hívek felvételével.
A közösség működését, tevékenységét a falu lakossága részéről is nagy érdeklődés kiséri. Főleg az énekkar és a zenekar miatt. Különösen a húsvéti és a pünkösdi ünnepek voltak hangulatosak. Járták a környékbeli gyülekezeteket és hozzájuk is jöttek. Részt vettek már a területi és országos baptista konferenciákon is. Különösen ünnepélyesek voltak az esküvők, a gyülekezet mint egy nagy család örült ezeknek az eseményeknek.
Tovább folytatódott az evangelizációs munka.

A változást mutatta, hogy 1948. március 15-én már bekapcsolódtak a községi ünnepségbe és a katolikusokkal együtt ünnepeltek zenekarral, énekkarral, szavalattal. Ózdon a községháza nagytermében az összevont énekkarok és zenekarok közt ott vannak a daróciak is.

Folyt az erőfeszítés az új imaház építéséhez. Követ hánynak, építőanyagot vásároltak, meszet oltottak közös munkával. Az őszi hálaadó ünnepségeket különösen nagy érdeklődés kisérte még a katolikusok részéről is.

1949. április 1- jén megkezdődött az új imaház építése. A régi házat lebontották ? egy hátsó kis terem maradt meg ideiglenesen. Az építést Bárdos Béla helybeli kőműves végezte, a szükséges kisegítő munkákat a gxülekezet tagjai végezték. A tetőszerkezet Bárdos Dorkó Ferenc munkája. Más közösségek is segítették az épírtkezést munkával és pénzbeli adományokkal is. Az új imaház már villany világítást kapott. A belső berendezés, díszítés (terítők, szőnyegek) szinténa közösség munkája.Az ünnepélyes felavatás 1949. december 11- én volt.
Később, a 60-as években prédikátor lakást is építettek. Saját prédikátora lett a gyülekezetnek. Leghosszabb ideig Tóka Gyula volt, utána Patrik Ádám, majd Fekete László.

A legjobb időkben a gyülekezet létszáma 50?60 fő volt, később ahogy a falu lakossága fogyott, úgy a gyülekezet is, 30 ? 40 főre apadt. De korábban és később is a falu lakosságának kb. 10 %-a baptista vallású volt.