LÉNÁRDDARÓC

HELYTÖRTÉNETI HONLAP

Bárdos Lajos

FELTÖLTÉS ALATT

 

Bárdos Lajos Lénárddarócon

Bárdos Lajos karnagy a lénárddaróci Bárdos családok Deák ágából származik. Dédapja és nagyapja még itt születtek, itt éltek a faluban. Bárdos Lajos már Budapesten született 1899. október 1-jén. Pályája és életútja az ének és zene világa lett. Mint tehetséges zeneszerző és karnagy hamarosan országos, majd európai hírnévre tesz szert.
Ismerték, illetve tudtak róla ekkor már falunkban is. Egy 1937. évi egyházközségi jegyzőkönyvben ez olvasható: "Ifj. Deák Bárdos Lajos, aki ma már több külföldi országban ismert zeneszerző és karnagy, zeneművészeti főiskolai tanár, .... a budai Jézus Szive templom kántor-karnagya. Nagyapja és dédapja még lénárddaróci földbirtokosok voltak, id. és ifj. Deák Bárdos Mihály, akiket itt még többen ismertek az öregebbek közül."

Bárdos Lajos egyszer volt Lénárddarócon, 1947. június 7-8-9-én, az emlékezetes Bárdos ünnepélyen, a nemesség adományozásának 300. évfordulóján. Kiss Papp Vilmos, - a falu akkori kántor-tanítója - az ünnepre készülvén, már l946-ban felkereste Bárdos Lajost, kottákat kért tőle és tanácsokat az énekkar felkészítéséhez, a dalok betanításához. Így "felvértezve", nem kis izgalommal fogott hozzá a munkához, tudva, hogy a tanár úr jelen lesz az ünnepségen, és így készült a 60 tagú énekkar is, amelynek minden tagja Bárdos volt.
Elérkezett a nagy nap, l947. június 8-a! A budapesti vendégek már előző nap megérkeztek. Az énekkar nagy izgalommal várt az iskolában a "főpróbára". Az első szám eléneklése után így szólt hozzájok Bárdos tanár úr:
- Most jöttem egy kórusversenyről. Ha ti ott lettetek volna, már ezzel a dallal megnyertétek volna a versenyt!?
Nagy elismerés, és dicséret volt ez a Bárdos lányoknak, fiúknak és Kiss Papp tanító úrnak is: "Olyan boldog voltam, hogy könny szökött a szemembe. A Tanár úr átvette az énekkart, én meg kimentem az udvarra, aztán a templomba és ott leborulva adtam hálát Istennek, hogy ezt megérhettem."

Másnap, az ünnepélyen Bárdos Lajos vezényelte az énekkart a nagyszámú ünneplő közönség előtt. Sokan megilletődve emlékeznek erre még ma is - különösen a kórus volt tagjai. Az ünnepség után, este, az énekesek egy kis csoportja vette körül a tanár urat a tanítói lakásban. Népdalokat énekeltek, amelyeket édesanyjuktól, nagyanyjuktól tanultak. Bárdos tanár úr utánuk játszotta a zongorán, azután lejegyezte azokat. E dalok közül három belekerült a Gyöngyvirág c. népdalgyűjteménybe, amely l952-ben jelent meg, ezzel az ajánlással: "Lénárddaróci atyámfiainak B.L."
A négy Bárdos lánynak - akik énekeltek - a tanár úr küldött egy-egy példányt, ezzel a beírással: "Rokoni szeretettel, Bárdos Lajos ". Ma is drága emlékként őrzik ezt a szép kis daloskönyvet.

Másnap a kedves vendégek visszautaztak a fővárosba. Amikor az állomáson felszálltak a vonatra, kihajoltak az ablakokon, hogy búcsút intsenek az őket elkísérő daróciaknak. A tanár úr - a többi ablakra mutatva, ahol családtagjai és a többi Bárdos rokon integetett - így szólt nevetve: A Bárdosék ablaka ...! Ez utalás volt a kórus egyik számára: A Vargáék ablaka..., melyet a daróciak így változtattak meg és énekelték: A Bárdosék ablaka... A tanár úrnak tetszett ez a változtatás és még a búcsúzásnál is felidézte ezt, a rá jellemző derűs, kedves humorával.
A Lánárddarócon tett látogatás nagy élmény volt számára. Később is örömmel idézte fel az itt töltött napokat, az emlékeket, és mindig szeretettel érdeklődött a "kedves daróci rokonnaim" iránt.

Kiss Papp Vilmos és Pogonyi Barnáné, Bárdos Deák Gizella visszaemlékezéseit felhasználva összeállitotta Bárdos Deák Béla.

 

- . - . - . - . -

 

 

A MAGYAR KÓRUS folyóirat / szerkesztők: Bárdos Lajos és Kertész Gyula/ 69. számában /i947./ a Hirek rovatban /1325. o./ az alábbi olvasható:

 

LÉNÁRDDARÓC

Egy különös Kórus. Egy borsodi kisközség, Lénárddaróc, jún. 8- án ünnepséget tartott. Az alig párhónapos vegyeskar meglepő szép eredménnyel működött közre a szentmisén is, a hangversenyen is. A karnak 65 tagja van. Fele bányász, fele földműves,- de mind Bárdos! A két zeneszerző - Lajos és György - is onnan származik, s a rokoni kórus most az ő műveikkel és Bárdos Lajos vendégvezénylésével ünnepelte a község ezeréves fennállását. Éppen csak a fáradhatatlan betanitó, Kiss Papp Vilmos kántortanitó nem tartozik az atyafisághoz, de oly lelkesedéssel dolgozik, hogy ő is - "tiszteletbeli Bárdos"-nak számit a községben!

SAJNOS, vagy ÖRÖMTELI ? ? ÖTVEN ÉV MULVA ! - Kis Papp Vilmos, községünk egykori kántor- tanítója LÉNÁRDDARÓC DÍSZPOLGÁRA és TISZTELETBELI BÁRDOS lett!

Ennek története a következő.

1997- ben, ötven évvel a 47- es, 300 éves ünnepség után ismét ünnepséget rendeztek a községben: a 350-ik évfordulót. Ünnepelt a falu népe, ünnepeletek a Bárdosok.
Volt egy- két emlékezetes eseménye ennek az ünnepségnek:
Jelen volt ezen Bárdos Lajos fia, Daróci Bárdos Tamás, ismert zeneszerző és karnagy.
Az Országos Levéltárból megkaptuk erre az ünnepségre a nemesi oklevelet, az armalist, - a ?kutyabőrt?,- amit Bárdos Péter és fivérei kaptak III.Ferdinád királytól 1647- ben. Megtekinthették az ünnepségen jelen levők.
Arra emlékezve, hogy 1947- ben itt volt Bárdos Lajos, a templom falán emléktába aörökítette meg. Az avató ünnepi beszédet a 81éves Kiss Papp Vilmos, községünk egykori kántor-tanítója mondta.
Egy mondat az avató beszédből: ? Ez az emléktábla pedig hirdesse a falu aprajának, időseinek, az utókornak, mindenkinek, hogy volt, már csak volt egy ritka, csodálatos nevelői egyéniség, akit ismertünk, szerettünk, kihez tartoznunk büszkeség volt és ma is az.?
Az ünnepség keretében a község önkormányzata KissPapp Vilmost a község díszpolgárává és tiszteletbeli Bárdossá fogadta!


Kiss Papp Vimos vissaemlékezése,
hogyan találkozott, ismerkedett meg Bárdos Lajossal:

? Úgy emlékszem, 1946- ban volt, már Barci Guszti bácsi volt a bíró. Adott nekem egy levelet, amit Bárdos Lajos apja, Deák Bárdos Lajos, ny. miniszeteri tanácsos írt. Az volt a levélben, hogy 1947-ben lesz a községnek egy ünnepe, 300. éves évforduló a Bárdosoknak és ha van a falunak kántora, szervezzen meg egy énekkart és készüljenek az ünnepségre.
Felutaztam Pestre a Magyar Kórus Kiadóhivatalába. Egy nagyon keves hölgy fogadott és kértem tőle kottákat, főleg Bárdos- kórusműveket, elég sokat. Kérdezi a hölgy,hogy mért csak Bárdos műveket viszek? Azért ? mondtam- mert én a lénárddaróci kántor-tanító vagyok, 1947-ben nagy ünnepség lesz a faluban és arra fogunk felkészülni. Ekkor a hölgy bemutatkozott, hogy ő Bárdos Lajos lánya és telefonál az édesapjának. Így jutottam el Bárdos tanár úrhoz, a Mártírok útjára.
A professzor úr nagyon kedvesen fogadott. Emlékszem a lakásra is, a szobában zogora, könyvek, emléklapok, kitüntetések, a másik szobában emeletes ágyak, mert hiszen nagy családja, sok gyermekük volt.
Elmondtam a tanár úrnak, hogy mi járatban vagyok, hogy megszervezem otthon a kórust és készülünk az ünnepségre. Minden iránt érdeklődött. Tanácsokkal látott el. Idehaza aztán megszerveztem a kórust, 64-en voltak, fele fiú, fele lány és mind Bárdos. Betanítottam az énekkart, a Bárdos népdalfeldolgozásokat, betanítottam egy színdarabot is, az volt a címe: A kutyabőr. Tartalmilag kapcsolódott ez az ünnepséghez.

Nagy igalommal készültünk az ünnepségre, a vendégek fogadására, elhelyezésére, aztán az ellátására. Feldíszített hintókkal vártuk az állomáson a budapesti vendégeket, Bárdos tanár urat, az édesapját, családtagokat, Bárdosokat. A falu elejére egy díszkaput csináltunk -virágok, zöld ágak,- rajta, hogy köszöntjük a kedves vendégeinket. Megérkeztek a vendégek. Az iskolában, a tanteremben már ott volt az énekkar. A tanár úr előtt elénekeltünk egy dalt, talán a ?A Bárdosék ablaka? ? így énekeltük, nagy izgalommal.
A tanár úr meghallgatta, megtapsolta és azt mondta: ?Most jöttem egy kórus- versenyről. Ha maguk ott lettek volna, már ezzel a számmal megnyerték volna a versenyt?. Nagy elismerés volt ez. A tanár úr ekkor átvette az énekkart, én meg kimentem, át a templomba és könnyes szemmel köszöntem meg a szűzanyának, hogy ezt mgérhettem. Aztán még kintről hallgattam, hogy a tanár úr vezénylésével még szebben énekel az énekkar.

A tanár úr, az édesapja meg a gyermekei az én lakásombak lettek elhelyezve, de minden vendég jó szállást kapott a daróciaknál. Másnap, az ünnepség napján délelőtt mise volt, az egész falu, a vendégek is mind ott voltak, zsúfolásig volt a kis templomunk. A misénél a tanár úr édesapja, Deák Bárdos Lajos, ny. miniszteri tanácsos úr ministrált. A délutáni ünnepségen Bárdos tanár úr vezényelte az énekkart! Csodálatos élmény volt, nekem különösen.

Este még a lakásomban folyt a ?mulatozás?. Bárdos lányokat hívtam be, akik sok szép népdalt énekeltek a tanár úrnak. Ő ezeket lejegyezte, s ezek közül három megjelent a Gyöngyvirág c. népdalkiadványban, a tanár úr gyűjtései között, 1954-ben. A kis daloskönyv belső oldalán ez olvasható: ?Lénárddaróci atyámfiainak. B.L? Az este minden résztvevőjének küldött tanár úr egy példányt, ezzel a beírással: ?Rokoni szeretettel. Bárdos Lajos.?

Elmondom még, hogy a lányok nemcsak énekeltek, de táncoltak is: a tanár úr is, én is játszottam a zongorán és az öreg tanácsos úr alaposan megtáncoltatta a lányokat!

A későbbiekben is volt kapcsolatom Bárdos tanár, és ha kórusom volt, mindig szerepeltek a műsoron Bárdos-népdalfeldolgozások. Csodálatos ember volt.
Életem vége felé - 81 éves koromban - az a megtiszteletés ért, hogy 1997-ben a lénárddaeóci Bárdosok 350. évi ünnepségén én avathattam fel Bárdos Lajos emléktábláját a templom falán elhelyezve, annak emlékére, hogy 1947-ben itt volt és velünk együtt ünnepelt. Csodálatos érzés volt! Köszönöm a Sorsnak!

Maradt még valami.

A Bárdos Lajos Társaság ??.. ? ban eméklapot adoányozott az egyházi éneklés és a kórusmunka terén végett tevékenységemért. Ekkor voltam Bárdos Lajos sírjánál a farkasréti temetőben és meghatódva néztem a karmesteri pálcát emelő kezét?

 

 

Emlékeznek a lénárddaróciak:

Pogonyi Barnáné, sz. Bárdos Deák Gizella:

Bárdos Csomós Dezsőné, sz. Kaló Mária:

Ismertük Bárdos Lajos tanár urat 1947- ből, amikor itt voltak a 300 éves évforduló ünnepségén, az édesapja is, meg a fia, Tamás, akkor még suhanc volt.
A halála után, 1988-ban jelent meg a hír az Új Emberben, hogy megalakult a Bárdos Lajos Társaság. Az Asszonykórus elhatározta, hogy jelentkezünk a Társaságba. Ott fenn tudomást szereztek erről és meghívást kaptunk a Társaság ülésére. Ez 1988. október l-én volt.

Az Asszonykórusból ketten, én, meg Pogonyi Barnáné, Bárdos Deák Gizella, felutaztunk Budapestre. Budán a Népi Együttes Házában volt a Társaság ülése.

Én a gyűlésen fel is szólaltam. Elmondtam, hogy mi Lénárddarócról jöttünk, abból a kis faluból, ahonnét Bárdos tanár úr ősei származnak és ahol 1947-ben a tanár úr is ott volt a Bárdos- ünnepélyen.

Találkoztunk a tanár úr családjával, Tamással és Judittal is, akik elmondták, hogy szeretnének még eljönni abba a kis faluba, ahol édesapjukkal voltak 1947-ben. Meghívtuk őket, az egész Bárdos Lajos Társaságot, hogy látogassanak el hozzánk.

Ez meg is történt a következő év tavaszán, 1989. május 13-án jött látogatóba a Bárdos Lajos Társaság, Lukin László tanár úr vezetésével.

 

Az ülést követően a Társasággal együtt kimentünk a farkasréti temetőbe Bárdos tanár úr sírjához. Mi otthonról hozott virágcsokrot tettünk a sírra. Le is vagyunk ott fényképezve Tamással.

 

Az Asszonykórus részt vett a tanár úr sírkőavatásán is 200..-ben, Igó István karnagy úr vezetésével. A Zeneakadémia kistermében volt az ünnepség, a megemlékezés, aztán a temetőben a sírkőavatás, megszentelés. Búza Barna szobrászművész alkotása: a sírkövön egy vezénylő pálcát tartó kéz, jelképezve Bárdos tanár úr karmesteri, karnagyi munkásságát.

Több énekkar is volt ott, mi is énekeltünk. Nagyon szép volt, szép emlék nekünk is.

 

 

Bárdos Deák Bertalan visszaemlékezése:

 

Én 1947-ben 14 éves voltam és nincs semmi emlékem, hogy akkor itt volt Bárdos Lajos a falunkban, aki egyébként rokonunk volt.

1986 decemberében megtudtuk a halálhírét, és hogy mikor lesz a temetése.

Én előző nap kimentem a temetőbe és édesapám sírjáról vettem néhány marék földet egy nylonzacskóba. Édesapám, Bárdos Deák Lajos nagyon tisztelte a tanár urat.

 

Másnap reggel a busznál összetalálkoztam három falumbeli asszonnyal: Pálinkás Józsefnével, Bárdos Deák Ferencnével és Bárdos Deák Imrénével.

Elindultunk Ózdra, onnét átszállással Budapestre.

Kérdezem a buszon az asszonyokat: Maguk hová mennek? Virágcsokor is volt náluk. Azt feleli az egyikük: Biztosan oda, Berci, ahová te is! Így mentünk aztán tovább, Budapestre.

Megérdeklődtük, megbeszéltük, hogy hogyan jutunk ki a Farkasréti temetőbe.

Korán, kiértünk és megtaláltuk, hogy hol van felravatalozva a tanár úr.

Én kerestem ismerősöket, mondtam, hogy Lénárddarócról jöttem és Tamást keresem, a tanár úr fiát. Találkoztunk is, mondtam, hogy ki vagyok és az asszonyokkal együtt jöttünk a temetésre.

12 órakor kezdődött el a temetési szertartás. Három püspök temette, kórusok énekeltek. Aztán vitték a koporsót és megindult a gyászmenet a sírhoz. Ott is szertartás volt és éneklés.

Tamás mellett voltam és amikor a koporsót a sírba engedték mondtam neki, hogy az édesapám sírjáról, az ősi földből hoztam néhány marékkal, beszórhatom-e a sírba? Azt mondta, hogy igen. Én azt megtettem. Az asszonyok a virágcsokrot tették a sírra.

Így történt.

 

Tamás megígérte, hogy küld majd fényképet a temetésről. Küldött is 6 fényképet és én ebből egyet-egyet adtam az asszonyoknak, akik ott voltak a temetésen.

Nagyon szép emlék ez nekem, hogy Bárdos Lajos temetésén részt vettem.

 

 

Bárdos Barci József:

 

Jól ismetem és többször találkoztam Lajos báyánkkal ? már csak így mondom, felhatalmazott arra, hogy így szólítsam. Többször felkerestem, amikor Pesten jártam.

Aztán 1947-ben, amikor itt voltak és én is tagja voltam az énekkarnak, amit akkor ő vezényelt.

Most azt az emlékemet mondom el, amikor Szabó Gézával felkerestük Őt. Ez a 60-asévek elején történ. Szabó Géza akkor már a falu katolikus kántora volt.

 

A régi harmónium helyett a templomba újat akartunk venni. Gyűjtést indítottunk a faluban és össze is jött a pénz. Újsághirdetésből tudtuk (Új Ember), hogy Lábod községben, a Dunántúlon egy orgona- harmónium eladó, olyan, ami nekünk megfelelne.

Elutaztunk Szabó Gézával, de útközben Pesten felkerestük Bárdos Lajost, hogy tanácsot kérjünk tőle.

Budán, a Mártírok úti lakásán becsöngettünk. Egy hölgy nyitott ajtót. Kérdi: kit keresünk. Mondtam, hogy Bárdos Lajos tanár urat. Azt elfelejtettem mondani, hogy Lénárddarócról jöttünk. Visszajött a hölgy, hogy vár a tanár úr. Bementünk, bemutatkoztunk, s hogy Lénárddarócról jöttünk. - Ezzel kellett volna kezdenetek ? mondta Ő. Kedvesen fogadott, megismert, s kérdezte, hogy mi járatban vagyunk.

Elmondtam, hogy a templomba egy orgona-harmóniumot akarunk venni, hirdetés nyomán.

? Oszt megvan rá a pénzetek?- kérdezte. Mondtuk, hogy a község lakossága adta össze a pénzt, és mutattam neki a gyűjtőívet. Erre azt mondta: írjátok oda a sor végére az én nevemet is, és anélkül, hogy megnézte volna az ívet, az íróasztalához ment, pénzt vett elő és adta nekünk. Nem emlékszem már, hogy mennyit.

 

Aztán Szabó Gézától kérdezet, hogy kicsoda. Bemutatkozott és mondta, hogy ő a kántor a faluban. ? Ismered a kottát, tudsz játszani harmóniumon, vagy zongorán? - kérdezte. - Igen, mondta Géza. ? No, akkor ülj le oda a zongorához ? kottát vett elő ? játszd le ezt. Géza leült a zongorához és játszani kezdte. A tanár úr megkérdezte, hol tanulta a zenét. Géza elmondta, hogy csak maga, önszorgalomból. Megdicsérte a tanár úr és azt mondta: no, ha te is daróci vagy, akkor te is Bárdos vagy!

Aztán még beszélgettünk, tanácsokat adott a vásárlást illetően, és amikor elköszöntünk, még azt mondta: ha máskor jöttök, csak azt mondjátok, hogy lénárddaróciak vagytok, akkor az ajtóm már nyitva lesz előttetek!

 

Mi aztán elutaztunk Lábodra, ott kerestük a katolikus plébániát, a papot. Elmondtuk, hogy honnét jöttünk és miért. Elmentünk a templomba, Szabó Géza megnézte az orgona- harmóniumot, ki is próbálta és meg is egyeztünk azzal a feltétellel, hogy ők elszállíttatják az akkori nekézsenyi állomásra. Így is történt, onnét aztán felkerült a templomunkba. Ma is az van ott.

 

Hát így történt akkor a találkozásunk Bárdos Lajossal, Lajos bátyánkkal.

Én máskor is találkoztam vele, mindig nagyon kedvesen fogadott. Egyik alkalommal azt mondta ? még akkor szép, dús hajam volt: Kedves öcsém, csak azt a szép sötét hajadat irígylem tőled! ? Nagyon kedves ember volt!

 

 

Bárdos Deák Aladár:

 

Elmondja, hogy nagyon jól emlékszik Bárdos tanár úrra:

1947-ben én is tagja voltam az énekkarnak, amit Kiss Papp kántor úr megalakított. Nagyon készültünk az ünnepségre, sok szép kórusművet betanultunk.

 

Emlékszem arra, amikor megérkeztek a pesti vendégek és a tanár úr előtt elénekeltük az első dalt. Itt az iskolában. Megdicsért bennünket. Akkor a kántor úrtól átvette a vezetést és az egyes számoknál megállított bennünket, tanácsokat adott, hogy hogy énekeljünk.

Emlékszem arra például, hogy amikor azt a dalt énekeltük, hogy ?Estét harangoznak a toronyba? ?? ? elmagyarázta, hogy a dal szövege, meg a dallam milyen egységben van és amikor énekeljük érezzük is azt. Érezzük át, hogy a fiú, meg a lány csónakáznak és ?összebújunk szorosan, hogy meg ne fázzunk ??. Vagy a dal második versszakánál, mutatta és énekelte, hogy: ??ring a csónak, galambom, ne félj benne,??- aztán, hogy: ??dobogását hallod-e a szívemnek?? úgy énekeljük, mint a szív dobogása.

 

Ilyen tanácsokkal látott el, bennünket és a másnapi ünnepségen az ő vezénylésével énekeltük el a szép kórusműveket.

 

 

Kénosi Imréné, sz. Bárdos Deák Izolda:

 

Én is tagja voltam az akkori énekkarnak.

Emlékszem az ünnepségre, a tanár úrra és az édesapjára is.

 

Az ünnepség napján, este behívott néhányunkat kántor úr a lakására, hogy énekeljünk dalokat Bárdos tanár úrnak. Mind a négyen Bárdos Deák lányok voltunk és az itteni népdalokat énekeltük, amiket énekelni szoktunk, amikor vasárnaponként énekeltünk a falu közt végig- hosszig.

A tanár úr leírta, ahogy énekeltünk, meg a zongorán is játszotta.

Aztán azokból a dalokból, amiket énekeltünk, meg is jelentek abban a kis dalos füzetben, amit a tanár úr megjelentetett és küldött nekünk is, akik neki énekeltünk. Nekem is megvan ez a dalos füzet, a Gyöngyvirág, a tanár úr beleírásával.

Őrzöm ezt, mint szép emléket!

 

De még arra is emlékszem, hogy ott akkor táncoltunk is. Kántor úr zongorázott és a tanár úr, meg az édesapja táncoltak velünk. Én különösen emlékszem arra, hogy az öreg Deák Bárdos Lajos tanácsos úr hogy megtáncoltatott engem, Pedig akkor ő már idős ember volt.

Ezek mind szép emlékek nekem.

 

 

Bárdos Deák Béla:

 

Sok szép emlékem van Bárdos Lajos tanár úrról és családjáról.

 

 

Matolcsi Andrásné, Bárdos Deák Mária:

 

A férjem, Matolcsi András beteg volt, - ez a 80- as években volt - és Pestre került az egyik kórházba. Vele együtt feküdt a kórteremben egy cipészmester. Az pesti volt. Ugye, beszélgettek a betegek és valahogy előjött, hogy ahol ő lakik, abban a házban lakik Bárdos Lajos, a híres zeneszerző. Bandi meg, a férjem, elmondta, hogy Bárdos Lajos járt a mi falunkban, merthogy az ősei onnét származnak.

 

Így kezdődött a barátkozás, úgyhogy amikor a férjemet kiengedték a kórházból,- én felmentem, érte, - elmentünk, meglátogattuk a cipészmestert és abban a házban ? a Mártírok útján - Bárdos Lajos tanár urat is.

Mondtuk, hogy daróciak vagyunk és hogy kerültünk oda, elmondtuk.

Nagyon örült a tanár úr, szívesen fogadott bennünket. Érdeklődött, kérdezősködött, beszélgettünk. Búcsúzásnál azt mondta, hogy ápoljuk továbbra is a rokonságot.

Úgy emlékszem, hogy már nagyon öreg volt a tanár úr.

Amikor eljöttünk, a kapuig kísért ki bennünket.

 

Aztán itthonról a férjem többször írt neki, névnapjára, karácsonyra és a tanár úr nagyon kedvesen válaszolt mindig. Ma is megvannak a levelek. Engem? nak szólított

Sajnos nemsokára meghalt, hallottuk a halálhírét.

Nekem szép emlék a vele való találkozás.